"Föld, kaland, ilyesmi ..."

Akkor most "lássuk a látnivalót".

Megvolt a karácsony... Mamánál voltunk, ahogy a hagyomány diktálja... Zajos volt, zűrös és magányos.

Annyira egyedül éreztem magam.

Annyira egyedül voltam. 

   (vagyok)

Megszoktam, de egyik este mégis mint valami hullám - ledöntött a lábamról.

..tudod. Fekszel az ágyon.. nem is akarod hallani a gondolataidat, mert csak rosszabb lesz .. és mégis... mert tudod, hogy csak te vagy, aki gondolkozik veled.. hogy benned van az, akire számíthatsz...hogy tiéd a káosz is meg a csend is - tiéd a feladat: hogy boldogulj vele. 

..illetve: mikor hogy. :)

Kaptam nagyon sok szép és jó és hasznos és színes és csillogó és illatos és szép dolgot.

..meg csokit (SOHA nem eszek csoki, de most a birtokomban van vagy egy kiló:)

.. meg Tóth Krisztina Pixel c. novelláskötetét. !

.. meg kp.-t, persze.

...és...

A.Z. hazajött. 

Írt sms-t.

Aztán.. felhívott.

találkozni akart kábé "moströgtön".

 - nem olyan egyszerű az- ... ->

idegeskedett. (mikor én tök nagyon kedves "lettem", akkor váltott ő idegbetegre)

számonkért.

"kicsit" meghökkentem rajta. Mondta, hogy majd visszahív, ha hazaért (mert már aznap[!], mikor hazaért bizniszelni kezdett azért....), kb. egy óra múlva, addig oldjam meg(és kész.3 felkiáltójellel!!!).

2 óra múlva hívott.. már elég késő volt, úgyhogy nem vettem fel. Nem tudtam volna akkor már (még) elmenni [akkor se, ha értem jön, ezt Sem volt képes felfogni o.O], arra meg nem volt szükségem, hogy lekiabáljon vagy ilyesmi.. úgyhogy nem vettem fel..

..egyszer sem.

Előtte pedig írt egy viszonylag pozitív sms-t, kb. hogy előbb változik sellővé, mintsem kibírja, hogy ne találkozzunk... 

érdekes.

azóta nem keresett.

tudom, hogy még fog, de..

hiába.

Én nagyon sajnálom őt tényleg, mert múltkor  őszinte volt és... szomorú meg ő is egyedül van nagyon, és

amúgy is szívesen találkoznék vele, mert...

...mert mindig/bármikor szívesen találkoznék vele, és sosem akartam/kívántam neki rosszat, akármilyen is... 

..de hogy egy LábtörlőRobotR.banc legyek? Csak azért, mert én vagyok az egyetlen, aki nem hagyja cserben? Mert igazából én mindig itt vagyok neki. Ha itt is.. itt.

Rám számíthatna, ha tényleg valami nagy baj lenne..

..arról nem tehetek, hogy akkor meg nem igazán keres.

..arról nem tehetek, hogy ő >semmiért egészen<.

 ..tudom fejből. miatta. CSAK miatta.

hogy mi lehet még ugyanígy miatta? csak miatta?

- úgy szeretném tudni. átlátni. 

 Szabó Lőrinc:

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

.. én nem vagyok szerelmes belé.

.de mi össze vagyunk láncolva. (mint "mondottamvolt.":D)

Jó reggelt.pont

Jó éjt.pont.

Jó napot.pont.

     El ne felejtsem, hogy minden JÓt!:)

(nem volt se vicces, se frappáns, de komolyan gondolom és "hűdenyálasb.zivagyok", amit nem árulunk el senkinek           - én meg a szmájlik)

"Újraitt" és "meginthelyben" .. vagyunk.

Azt mondják 7évente történik valami nagy változás az emberek életében. Nem tudom a szmájlijaim hogy vannak vele, de nekem ez a 7 3-ra redukálódott. Igen. Én 3 évig tudok "egy helyben" maradni nyugodtan. Utána már nem találom a helyem. Utána új kell. Utána más kell. Utána menni kell. 

..utánamenni...

.de ki után?

.vagy mi után?

Mert ezt sohasem ismerem. Ez én vagyok? vagy ki? vagy mi? 

Nem tudok haragudni erre a valamire soha. Hogy utálhatnék valakit, akit nem is ismerek?

meg ez ilyen...

Én erre mondom azt, hogy "nem bírok a véremmel". Minden kis molekulája, minden ilyen-olyan globulinja új életre kel. átfesti magát frissebb pirosra. és nem tudok maradni. és nem tudom hagyni. mert

más.

új.

előre.     ???

csak el. 

"Futnék. Csak el innen. Olvastam minden könyvet...."

Nem egészen, de annyira gyakran érzem ezt, hogy úgy érzem, jogom van akárhova, akármikor beírni -ha magamról írok:) - még, ha sz.rul is tagolom, mert képileg nem memorizáltam... meg ... így mégis jobban az enyém. :P:)

Haragszom magamra, amiért nem tudom azt mondani, hogy képes vagyok rá.

Én, aki annyira hiszek benne, annyira tudom, hogy:

ha azt mondod képes vagy rá, vagy ha azt, hogy nem - igazad van.

Nincs motiváció.

A félelem engem sosem tudott motiválni (biztos sokan vannak még így).

A félelem negatív érzés, tehát csak hátráltat, lehúz.

Én már "szúrtam el" nagyon dolgokat.

fontos dolgokat.

>sorsdöntő< dolgokat.

.. és igen, döntött is a sorsomról.

.. és nem hiszem, hogy ez rossz lenne, nem hiszek a véletlenekben, tudom, hogy a sok sz.r által fejlődtem 

és tudom, hogy nem hiába fejlődök... 

Nagyon nem. 

Csak... ez mégis olyan "elcseszted és sosem tudod meg, mi lett volna, ha..". 

És az volt neked kijelölve, azon az úton kezdtél el menni és EL-CSESZ-TED.

Ez olyan érzés...

Annyiszor bántam azt is, hogy elcsesztem. 

..rohadt egy érzés. 

/Tudom, hogy mindenki érezte már, de én "nagyon elcsesztem". /

Félek, hogy nagyon fogom bánni, de... akkor sincs ami motiváljon, akkor sincs, ami vissza tudná adni azt, amit már "kinőttem". Amibe már nem tudom visszatuszkolni az agyam, a lelkem, az... az Ént. 

Ez már nem tud olyan lenni, mint az.

Nem tudja azt élni.

Nem tudja azt akarni.

Nem tud alkalmazkodni a ráerőltetetthez...

...főleg, mert már jól ismeri. 

Megvolt a 3 évem.

Glori33.... 

- mondtam, hogy nincsenek véletlenek (ezt a párhuzamot amúgy csak most fedeztem fel..O.o:)

A.Z.

A.Z. - vel valamelyik nap igen hosszan elbeszélgettem. Illetve... hosszan hallgattam (olvastam) és - most igencsak vegyesek az érzelmeim irányába.

Karácsonykor ugye jön haza. Itthon lesz majdnem két hétig... azt mondta, ezt a két hetet velem szeretné eltölteni. Nagyon kész van most...

...olyan kiégett. Magányos. Üres.

Én megértem. sajnálom is.

De!

Nem kéne kihasználni az egyetlen embert, aki -bárhogyan is, de - mellette áll.

Még  sosem beszéltünk így emesenen - így: rendesen.

Még  azt is mondta, hogy ő a saját érzelmeitől fél... amit eddig csak egyszer -személyesen, nyáron. Nyilván akkor sem hittem.

Annyira összetett ez a dolog. "Lehetségtelenség" úgy leírni ide, hogy átlátható legyen.

A lényeg, hogy még arra sem vagyok képes, hogy azt mondjam: szeretnék bízni benne.

Mert annyira nem bízok benne.

...és ez nagyon nem véletlen.

...és nem az én hibám.

De neki ezt hiába mondom. A hibás csak én lehetek.

Mindenért! 

...és ha igazam van    --> legjobb védekezés a támadás...

szerinte. 

Miért kell, hogy akárhányszor felbukkan (beszélünk), a Semmiért egészen /Szabó Lőrinc/ megy a fejemben, ami lényegében a mi kapcsolatunk leírása...  ???

"mint lámpa ha lecsavarom ne élj mikor nem akarom ne szólj ne sírj e bonthatatlan börtönt ne lásd"..... 

>Olyan vagyok neki, mint az ablaküveg. Csak néz, néz, átlát rajta, észre sem veszi. Csak, ha a piszkot látja, akkor tűnik fel neki.<  És ezt az utolsót 1000féle átvitt értelemben mondom.

Azt mondta " ez a kapcsolat szent" ... nem az.

És úgy tűnt, egy pillanatra elhittem, hogy észrevett nyáron.

Talán tényleg.   ... mert különben nem tudná.

Különben nem emlékezne arra Az Ölelésre, amire én is...

Fogalmam sincs.

6 éve húzzuk ide-oda a láncot a két végén.

Sose' megyünk egymás felé, az biztos.

... vagy inkább: ő akar mindig a másik irányba menni.

Vagy közelítünk végül: mindketten.

Vagy elszakad a lánc.

                          Vagy az EGÉSZ egy bonthatatlan börtön......

                                                                                                       lehet.

Én nem szólok.

Nem sírok.

Vagyok - nem vagyok - vagyok - nem va

gy talán eltűnök hirtelen.... 

                                                                                             a cellánkból.

                                                                            (Nem hiszem..:/)

*Békés, boldog 2011. december 19-ét Mindenkinek!  :)

Khm...

Figyelem, figyelem! Friss impulzusok érkeztek! Karácsonyi díszcsomagolásért kérjük fáradjon a   ______________

*Kezdjük a mókával... A legújabb kedvenc "filmem":  http://www.youtube.com/watch?v=P5k0n4RAY44

Én csak héba-hóba néztem a ValóVilágot, nincs és nem volt kedvenc szereplőm vagy bármi ilyesmi, de ez! Egy pillanatra még az is átfutott a kis szinaptikus réseimen, hogy megérte rontani az ország (a nézők!) erkölcsi színvonalát, pusztítani az agysejtjeiket... most csak bizonytalan vagyok, de akkor is, ez... ferge

teges. ;)

*Jöhet a kevésbé mókás rész.

Karácsonyi ajándékként (meg, mert dupláztuk az óraszámot és feleslegesen mentünk be nulladikra...:) filmet néztünk törin. ..

°°Budapest, végállomás.°° Dokumentumfilm. Három heroinfüggő fiatalról szól... semmi előre tervezés, impró az egész, >úgy van, ahogy van>. .. és szörnyű. És elgondolkodtató. És lesújtó.

És kicsit szomorú, hogy sokan a felét végigröhögték, mert az egyik szereplőnek hiányos volt a fogsora...pedig >na, vajon mitől?<... és az úgy nekem már nem is vicces. :/

Én nem próbáltam soha. Mégis annyira átéreztem az >egészet<. Elég bizarr. Persze, azt nem mondta senki, hogy hitelesen... És tudom, hogy ezzel legalább 100millió ember vitatkozna, de én nagyon sajnáltam őket. Akkor is, ha a csaj heroinfüggő gyereket szült. Az emberekből hiányzik a megértés!? .. nem csak emiatt mondom, de...emiatt is.

Miért nem veszi a fáradtságot soha senki arra, hogy beleképzelje magát a másik helyébe, miért nem teszik félre egy percre sem az egojukat?... és ezt nem csak emiatt mondom, de...emiatt is.

Tudom, tudom a terhesség alatti hernyózásról már nehéz eldönteni, hogy "bocsánatos bűn"-e.. Ezzel nem vitatkozom.

Olyan, mint az ittas vezetés... csak addig érvényes a "mindenki csináljon, amit akar-elv", amíg másokat nem veszélyeztet vele...

Na. Erről most ennyit. Nem akarok magammal vitatkozni ... meg az ilyen dolgokban nem mindig lehet egyértelmű "ítéletet" hozni. 

Sőt! Az egész tök szubjektív... az az idegesítő, hogy el sem gondolkoznak rajta, hogy meg sem próbálják valahogy máshogy... hogy tényleg egy percre nem képesek elszakadni a saját egójuktól.  

Na. Tényleg ennyit.

/amúgy ez is fent van youtube-on/ 

Szombat...

a szombat azért mégsem péntek...:/

Annyira várom mindig, mégsem emlékszem, mikor volt utoljára jó kedvem szombaton... 

Hétvégén valahogy sokkal idegbetegebb vagyok, mint máskor. 

Egész nap annyira hideg volt nálam, hogy egy idő után feladtam... letéptem a billentyűzetről odafagyott, élettelen kis ujjaimat és 3 takaró alá menekültem...

De most megkaparintottam a laptopot és melegebb "vizekre" eveztem... :P

A baj csak az, hogy itt lehet fülhallgatóval zenét hallgatni... úgyhogy most életveszélyes helyzetben vagyok, mert "lesírom" a masinát. 

Mostanában olyan 'könnyen könnyekre fakadok'. Nem is értem... annyira nem jellemző rám. Persze nem szoktam olyan "rendesen" szívszaggatóan zokogni vagy ilyesmi... csak érdekes arra eszmélnem, hogy valami folyik a szememből, ha ennyire nem vagyok hozzászokva.. mindig meglep. 

..A "felnőtteknél" amúgy szerintem ugyanúgy ki lehet találni, hogy miért sírnak, mint a babáknál. szerintem. ..ezen >így< még sosem gondolkoztam.

Nem vagyok igazán blogolós hangulatban, csak... azzal a semmivel is kell kezdeni valamit, ami a fejemben most van.. 

-meg: szomorú vagyok és nyugtalan.

És ez nem az az "értékes magány", amit most érzek, mint amit magyaron tanultunk. :)

Sajnos. Legalább haszna lenne, ha már van - akármilyen.

..basszus, nekem még a magányom is értéktelen?! :)

Na jó, igazából nem dramatizálom ennyire túl a dolgokat. :)

Főleg, mert legalább annyira Fal vagyok, mint szeptemberben.

Úgyhogy talán az- értéktelen:) - magányomon se kéne csodálkoznom. ...de azért mégsem lehet teljes egészében engem/magamat okolni ezért, mert nem magamtól lettem ilyen.  .. attól függetlenül, hogy most magamat szívatom vele. :P

A.Z. tegnap írt másodjára, hogy megkérdezze, találkozunk-e, mikor hazajön (karácsonykor/-után). Mindig "minimalizáltam a karaktereimet"... először egyszerűen annyit mondtam, hogy nem. /ez dicsekvés, mert ennyire kemény és határozott még sose' voltam vele szemben (csak a felszínen)/ Amúgy ennek meg is van az oka...

Olyan sokszor megbántott.. neki a Robot kell... olyan vagyok neki, mint egy tárgy... és ha nem olyan vagyok - akkor nem vagyok jó és változzak meg, mert neki egy fullextrás Robot kell... és már az elnevezés és, hogy ő ezt használja is iszonyatosan bántó nekem.. (ebbe már nem mennék bele)...

6 év- és pirosnak álcázott fekete.

Szóval, ma kérte az indokokat. 

És azt mondta, hogy legalább találkozzunk (extra "szolgáltatások" nélkül), mert én barátja vagyok és tudom, hogy nagyon szeret.

BARÁT??

ÉN??

NEKI??

Akkor... ő is nekem...?

Hát persze...

És miért csak ilyenkor?

Mikor megírtam neki, hogy hiányzik, miért egy megalázó sz.rakodás, majd meg vitatkozás lett belőle?..

persze, ilyenkor a barátja vagyok..

meg néha úgy elhintve.

igen.

tudom. 

- Aki nem érti ezt az egészet, annak nagyon tudom ajánlani Viviane Villamont Az ördög parfümje c. könyvét. Ő írta a Kisdarázst is. 

A lényeg, hogy a könyvben nagyon jól le van írva a két embertípus... és a játszma - ami olyan 40 évig tart.

Nem azt akarom mondani, hogy ez is addig fog, mert nekem mostanában nagyon jó az önfegyelmem.. nem írtam neki, teljesen semleges voltam, ha gondoltam rá akkor is... alig-alig figyeltem.. meg hát.. nagyon jól uralkodtam magamon, na. 

A lényeg, hogy olyan az egész, mint egy irkafirka... elindul egy bizonytalan kis vonal... és hova tűnt az egészben? és mi lett belőle? ..vagy már nincs is!? 

Most ennyit a másik NEMről.... 

... mert amúgy nincs nagy változás.

Akit Szerettem - még mindig Szeretem. Nem kicsit. Nagyon. Nem kevésbé.  ...

Sosem fog megszűnni.

Erről még szerintem párszor beszélek- holott nagyon nem akartam ide ilyesmiket írni:)- de most

szombat van.

a szombat nem egy péntek.....

Megint itt...

...az előző a kedvenc bejegyzésem. :)

Szóval, az történt, hogy... próbáltam írni. - Nem rögzítette.

Próbáltam megint - akkor se.  ... így tovább, legalább ötször, teljesen feleslegesen.

... hát ezért nem írtam ilyen sokáig.

Nem is tudom, most hogy jutott eszembe... vagy hogy volt "merszem" újra próbálkozni - lényeg, hogy sikerült. :) Nagyon örülök, mert pont eme szent napon telt be a " rendes" naplóm.

A baj csak az, hogy most nem vagyok valami szórakoztató - írásban biztos, hogy nem...

Hát, mindegy, ez nem szegi kedvem (az enyémet nem!;), elmondom, hogy nagyon sokat változtam az utóbbi 1-2 hónapban.

Meg nagyon sok minden változott az utóbbi pár hónapban.

- Nyilván ezek kölcsönösen hatnak egymásra, de most tegyünk úgy, mintha még semmit nem tudnánk a világon - a világról.   

Tehát:

Gyönyörűszép sárga szalaggal "fel lettem szalagavatva" nemrégen.

'Ki van tűzve a szalag,

De egyre üresebbek a szavak-

Halomra hányt semmi.

Szabad!?

mindenkire ugyanazt tenni-

Tanuld meg az övékét

sajátoddá tenni!'

Igencsak hülyén hangzik, de mostanában kb. CSAK ilyen alternatívan gondolkozok... ez jutott ma eszembe, mikor megijedtem, mert hirtelen nem tudtam, mi az a sárga valami rajtam. .. (péntek van..)

Tudom, hogy nem vagyok egy József Attila(?), Ady(?) .. kinek mi [nem:], de annyira zavar, hogy ezt a sok hasonló kis "rövidzárlat-terméket" - ha vagyok is olyan ügyes, hogy megjegyzem - nem tudom elmondani senkinek..

Úgyhogy szerintem ezt itt fogom megtenni.

Úgyis névtelen... meg ezen a fantasztikus imidzsen ronthatok nyugodtan. ;P

Pláne, hogy nem valami figyelemfelkeltő szexuális címet adtam a blognak és nagyjából csak a szmájlijaim járnak erre. :)  [szegények]

A terveimet nagyjából feladtam.

Továbbtanulás meg ilyenek.

Gyenge vagyok? Előfordulhat. Nem tagadnám, ha megvádolnának.

..de sosem vádolnak. Általában az ellenkezőjével szoktak.

-Tényleg sok minden van, ami erre utal. ...

-Ám az ellenkezőjére is akad példa.

Útvesztő.

Most nincs ítélet. [most péntek van] 

A lényeg, hogy nem ítélkezem meg nem tekintem kudarcnak.

Tudom, hogy most nincs itt az ideje.. tényleg nincs.

Meg persze... valamit úgyis elvégzek... csak nem azt, amit akartam.

-Egyelőre.

A többit majd legközelebb.     ...

Jó pénteket minden idetévedt... szmájlinak?! :)... 

Most értem haza kb. 20 perce se...

Nem volt túl jó napom. Kezdődött az éjszakával... Vele álmodtam és nem volt túl vidám. Meg mással is (együtt 2 fontos)... és az sem volt kellemes... :/ Ennél már csak az lehetett volna jobb, ha ők ketten egy párt alkottak volna... meg érdekes is, ha a kb. fél méteres magasságkülönbséget vesszük a "fontosCSAJ" javára. :P:) Emlékszem, felébredtem arra, hogy nagyon nyöszörgök meg stb... és lehet, hogy sírtam is. O_o ... Én NEM szoktam sírni! A szemem viszont úgy nézett ki, mintha egész éjjel mást sem csináltam volna... (nem nekem tűnt fel).. 

NIRVANApom volt amúgy meg...

Ki is nevettek, mert a Where did you sleep last night-ot hallgattam és nagyon belemerültem és nem láttam, nem hallottam, majdnem sírtam. ...  Egyedül Kurt Cobain tudja ezt kihozni belőlem... :P És pont úgy akadt, hogy a Nivana-s pólóm van rajtam... egyértelmű Nirvanap... :) Amúgy meg örülök, ha legalább két ember arcára mosolyt csalhattunk Kurttel. :P;)

Az utóbbi pár napban óriási változáson mentem keresztül... De tényleg.. kár, hogy ezt itt nem tudom éreztetni igazán. :/

Pontosan nem tudom az okot... Amit K. mondott, hogy az ő életében, ő a legfontosabb...stb., tudom nagy hatással volt rám. Nagyon. ...és ő tényleg eszerint is él... nem hagyja magát.

Az is benne van, hogy mennyire le voltam sz.rva a szalagavatóval kapcsolatban... és T. is hogy lesz.rt és, amit akkor olvastam horoszkóp, hogy ne hagyjam, hogy mindig engem használjanak..

és hogy mennyire nem én irányítom az életem meg magam, hanem mindenki más, pl. A.Z. is és hagyom magam mindig ELSODORNI

és hogy még SOSEM mondtam nemet, mert nem tudok...

Hogy olyan, mintha arra születtem volna, hogy az embereket szolgáljam és én magam nem is lennék az...  

 ... és mindig lehajtott fejjel megyek...

.... és hogy ez már nagyon-nagyon régen így van (talán mindig is így volt) és egyszerűen elegem van abból, hogy magamon taposok és most valami hihetetlen energia szabadult fel bennem... mintha évekig börtönben lettem volna és nem érdekel, hogy mit gondolnak, akkor is úgy mondom meg, ahogy van és nem érdekel, ha furán néz ki, ahogy reggel "belemélyedek" Kurt Cobainba és nem érdekel, ha fura a járásom... nem érdekel semmi ilyesmi.

Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam!

Nem érdekel, ha más vagyok!

Nem hagyom hogy használjanak!

   SOHA TÖBBET nem akarok asszisztálni a saját megalázásomhoz!!!

   Ez most nem ilyen "3napos csoda", tényleg. Felnyílt a szemem. Így még sosem láttam a dolgokat. Sőt! Ezzel nem is igazán foglalkoztam... úgy voltam vele, hogy oké, ez van, ilyen vagyok. elfogadom. De NEM! Ezt nem kell elfogadni! Ezt nem szabad elfogadni!

Szelektálok. Igyekszem a jót befogadni, a rosszal nem azonosulni. Igyekszem magammal maradni... Igyekszem "céltudatosan" változni... de semmit nem erőltetek.

Szóval... majd meglátjuk. :P:)

Most csak egy ilyen béna megfogalmazású (sok helyen talán logikátlan, követhetetlen)  >>valamire<< volt kapacitás...

*Szép napot... és még szebb estét (majd) mindenkinek!(:

 http://www.youtube.com/watch?v=5OHBEmQtNIg

Ady Endre

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

            Valahogy így érzem magam én is most...

   már teljesen elfáradtam...

             Nem ilyen "intenzíven eltörött" vagyok... csak az a sor jutott eszembe, hogy "Milyen szomorú vagyok én ma" ....

Fáradt vagyok és... bocsi.

*nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek... 

A félreértések elkerülése végett:

 Kis elírást láthatunk ott a "közös barátunk" résznél... szóval ő beszélgetett vele sokat...

 A "nem visszafogott, nem szolid"-nál nem egy néger rapperre gondolunk, aki minden csajjal kikezd vagy ilyesmi. :)

 "Nem volt semmi", mert nem akartam... ő meg nem olyan, hogy erőltesse.

 A félreértések elkerülése végett:

 NEM ismertem félre!

 Nagyon intelligens, érzékeny -a többit kiolvasnád a szeméből- emberről beszélünk.

... és nem felejtjük el, hogy nem minden az, aminek látszik...  

(és szeretjük őt)